Beköszöntött az ősz. Méghozzá hirtelen, és határozottan. Tegnap óta esik az eső, szürkeség van és hideg, úgyhogy még az időjárás sem segít nekem abban, hogy jobban érezzem magam.. Kedves tőle. : )
Kilátás a szobámból
Tegnap este volt egy "nyilvános" kiborulásom. Reggel mielőtt elmentek a szülők megkértek, hogy porszívózzak fel.. mindenhol. Két emeletről beszélünk, úgyhogy borzasztóan boldog voltam, hogy a délelőtti pár órás szabadidőmet ezzel kell töltenem. Utána csináltam ebédet, megjöttek a gyerekek, egész délután Tobiával foglalkoztam, Tessával csináltunk muffint, aztán persze megint takaríthattam, de ennek ellenére egész jól elvoltam. Aztán este 6 körül hazaviharzott az anya, mint a gép elkezdett zöldségeket tisztítani, hogy ma ez a vacsi, de neki nincs ideje, megmutatja hogy kell csinálni, fejezzem be én míg ők elmennek nagy bevásárlást csinálni az apával. Az addig oké, hogy megtisztítom, megmosom és vízbe teszem főni a zöldségeket, de fogalmam nem volt mit akar belőle csinálni, így elég nehéz volt kitalálni, hogy mennyi ideig kell főzzem. Mikor kérdeztem a válasz annyi volt "Majd látod!"... Úgyhogy jöttem nagy stresszbe, közben persze terítsek meg, pakoljam el a kupit, amit fél perc alatt csinált Tobia, ja meg amúgy fürdessem már le és egyébként azt eddig miért nem tettem meg?! .. -.-' Mire hazaértek kész voltam mindennel, de a kajával továbbra sem tudtam mi a helyzet... Hazajöttek, persze akkor is nagyon rohanás-kapkodás, hogy kipakolják azt a rengeteg mindent, amit vettek, közben az anya ránéz a kajára és megkérdezi tettem-e még hozzá vizet, mert ez túl sok (nem tettem..) és hogy miért ekkora nagy darabokban vannak a zöldségek, hát így sosem lesz kész?!?! .. Az egésznek a 80%-át ő vágta fel, a nagy darabok tőle származtak.. sebaj... Később látom, hogy leszedi az asztalt, amit megterítettem, és lemossa, amit előzőleg már megcsináltam. Kiderült, hogy ilyenkor nem azt a tálcát tesszük ki, mint az esetek 90%-ában, meg hát az asztalra pakolták a boltból hozott dolgokat, úgyhogy még egyszer át kell törölni... Aztán kérdés, hogy a gyereken miért nincs atléta a póló alatt?! Hát mert szerencsétlen egész délután ugrált-rohangált, lefőtt, melege volt, levettük. Ha főzünk a konyhában dögmeleg van, rólam konkrétan patakokban folyt a víz, de őt ez nem érdekli, adjak a gyerekre atlétát.... Na ezen a ponton kiakadtam. Délután 1-7-ig hallgattam ahogy a gyerek visít-hisztizik-ordít, szétpakol mindent, főztem, takarítottam többször is, miután hazajöttek segítettem és mindent megcsináltam, amit kért és utána még ilyenekkel b@szogat.. Hát nem tudtam leplezni, hogy baromira nem tetszik a szitu, így inkább kivonultam a ruhákat pakolászni. Az apának feltűnt, hogy valami nem stimm, utánam jött és kérdezte mi a baj. Elkezdtem neki mondani, hogy ha normálisan lekommunikálnák felém, hogy mit akarnak, akkor talán sikeresebben meg is tudnám csinálni és egyébként meg baromi frusztráló, hogy semmi nem elég jó nekik, amit csinálok. Közben persze elbőgtem magam, mert hát miért is ne... A pasas amúgy nagyon rendes, vele jobban szeretek beszélni, ha valami kérdésem/kérésem van, de hát nem ő a ház asszonya, sok mindent sajnos ő sem tud... Szerencsére megértő volt és mivel mondtam, hogy nem vagyok éhes, mondta, hogy nyugodtan vonuljak vissza a szobámba, ha szeretnék. Később a nőci is, én is lehiggadtunk és megmutatott egy pár dolgot a konyhában, hogy mi hol van, mi-mihez jó. A ma reggel viszonylag kevés konfliktussal telt, csak 5 dologba kötött bele a nő az átlagos 10 helyett : )
Tessának szülinapja van ma, úgyhogy délután tortát sütünk, este a szülők (legalábbis remélem nem én...) főznek vacsit.
Eddig egyébként többször mentünk el együtt vacsorázni vagy ebédelni közös program gyanánt. Hétfőn délután voltunk egy babazsúron a gyerekekkel meg az anyával, kedden délután a nagymamával elvittük Tobiát egy ugrálóváras parkba és kb ennyi.
Most megpróbálom kitalálni mi legyen az ebéd - magamnak is, mivel már nagyon unom, hogy folyton pastapizzapastapasta.... Illetve el kell mennem a boltba a tortához való dolgokat megvenni. Sok kedvem nincs kimozdulni a hidegbe-esőbe, viszont már nagyon várom a hétvégét. Akárhogy is lesz, én elmegyek valamerre, mert már nagyon elegem van ebből a "házi fogságból".
